Az adattárolásról röviden

Az adattárolásról röviden

Sorozatunk első részében röviden tisztázzuk, hogy mire valók az adattároló készülékek.

Kiindulópontunk a központi számítógépek, a szerverek adattárolása. A klasszikus felfogás szerint nem érdemes a szerverek adatait, de sok esetben a szerver-operációs rendszerek telepítéseit sem magukon a szervereken, azok belső diszkjein tárolni, hanem célszerű az összes adatot/telepítést egy erre a célra létrehozott céleszközön, a lemezes adattárolón (storage-on) elhelyezni. Azt az elsődleges tárolóeszközt, amelyet a szerverek folyamatosan használnak adataik elhelyezésére, és azok a memóriába történő visszaolvasására, Produktív tárolónak nevezzük.

 

A Produktív tárolóval szembeni elvárások: folyamatosan elérhető legyen az összes szerver számára, még akkor is, ha meghibásodik benne 1-2 lemez, vagy egy tápegység, egy hűtőventillátor, vagy akár az egyik kontroller (a lemezes adattárolók anatómiájával egy későbbi cikkünk foglalkozik bővebben). A Produktív tárolón elhelyezett adatokról/telepítésekről bizonyos rendszerességgel mentéseket készítünk a másodlagos, úgy nevezett Backup tárolóra.

A Produktívhoz hasonlóan ez is egy lemezes tároló, de ebben jellemzően nagyobb méretű, lassabb lemezeket használunk, hiszen ezeket nem éles üzemben használják a szerverek, és az adatokat jellemzően szekvenciálisan írjuk (mentés) és olvassuk (visszatöltés). A Backup tárolóról pedig szalagos tárolóra, lényegében kazettákra másoljuk - archiváljuk - a mentett adatokat.

Ezt alapvetően két okból tesszük. Egyrészt a Backup tároló bizonyos mentési metódusok használata esetén hamar megtelhet adattal, így érdemes a régebbi mentéseket archiválást követően eltávolítani a Backupról, ha már nincs hely az újabb mentésekre. Másrészt, a szalagos eszközök rendelkeznek egy olyan remek tulajdonsággal, amellyel a lemezes tárolók nem: ez pedig az ún. 'air gap'. Ez azt jelenti, hogy egy zsarolóvírus, ami egy hálózatot végig tud fertőzni, a kazettás archív állományainkat nem tudja 'beköpni', mert a kazetták és a hálózat között nincs folyamatos online kapcsolat. További előny, hogy a kazetták kompakt formátumúak, relatíve kevéssé sérülékenyek, ezért könnyen szállíthatóak. Számos cég a kazettákra archivált állományait úgy helyezi fizikai biztonságba, hogy a kazettákat biztonsági cégekre bízza, amelyek elszállítják azokat és egy tűz-, víz-, stb. biztos széfben helyezik el, "széfeltetik". Így az archivált állományok abban az esetben is rendelkezésre állnak, ha az adatközpont alatt, amelyben a szerverek "laknak" megnyílik a föld.

Tehát a klasszikus adatközponti adattárolás képlete: D2D2T, vagyis Disk-to-Disk-to-Tape, magyarán Produktív lemezes tároló -> Backup lemezes tároló -> Szalagos archiváló eszköz.

A következő részekben megismerjük a szalagos eszközök különböző típusait, formátumait és történetüket.

Képösszeállításunk egy LTO7-es szabványú archiválóeszköz egy alkatrészét, egy szalagos meghajtót, annak bekötését és a hozzá való adatkazettát mutatja be.


Nyomtatás