Szalagos eszköz szabványok

Egy időben több különböző kazetta és meghajtó család élt meg egymás mellett a piacon, de ezek közül mára igazából két fő típus: az LTO és a Jaguar szabvány a használatos. A többi típus fejlesztése megállt egy bizonyos ponton, végül ezek ki is koptak a piacról. Az adathordozók méretezésére jellemző, hogy a gyártók megadják a natív (adattömörítés nélküli) és a maximális tömörítés melletti kapacitását is az adott kazettának, így meg kell szokjuk, hogy általában két számot látunk.

 

Az elmúlt 20 évben ezek voltak a legismertebb szalagos szabványok:

DAT/DDS: a 80-as évekből jól ismert kazetta újragondolása kisebb méretben. Talán a legelterjedtebbek a DDS3 (natív: 12GB, tömörített: max. 24GB kapacitás), DDS4 (natív: 20GB, tömörített: max. 40GB kapacitás és a DDS5 vagy DAT72 (natív: 36GB, tömörített: max. 72GB kapacitás). Később még kijött egy 80/160GB-os és egy 160/320GB-os verzió, de végül a 2000-es évek végén leállították a fejlesztést, mivel az LTO behozhatatlan előnybe került, első sorban a lényegesen jobb sebessége miatt: a legmodernebb modell is maximum 12MB/s-os adatátviteli sebességgel bírt. (Az LTO szabvány ugyanebben az időben 800/1600GB-os kazettáknál tartott, tízszeres, 120MB/s-os átviteli sebesség mellett.)

DLT/SDLT: a Digital Equipment Corporation (a Compaq vásárolta fel őket, majd a Compaqot a HP) szalagos szabványa. A 80-as évek közepén kezdődött a gyártása. Az ismertebb méretek: DLT4000 (natív: 20GB, maximális tömörítés: 40GB), DLT7000 (natív: 35GB, maximális tömörítés: 70GB), DLT8000 (natív: 40GB, maximális tömörítés: 80GB), SDLT 220 (natív: 110GB, maximális tömörítés: 220GB), SDLT 320 (natív: 160GB, maximális tömörítés: 320GB), SDLT 600 (natív: 300GB, maximális tömörítés: 600GB), DLT-VS80 (natív: 40GB, maximális tömörítés: 80GB), DLT-VS160 (natív: 80GB, maximális tömörítés: 160GB). A fejlesztést és gyártást 2007-ben állította le a Quantum, amely 1994-ben vásárolta meg a technológiát. Ebben az esetben is az volt az ok, mint a DAT esetében: nem bírták a versenyt az LTO-val, amely 2007-ben a már említett 800GB/1.6TB-os, 120MB/s átvitelű kazettákat ajánlotta, szemben a DLTS/SDLT szabvány csúcstermékével, a szintén 800GB/1.6TB-os, de 60MB/s átvitelű DLT-S4-gyel. Ez utóbbi nem is terjedt el. (Mi a Szerverházban egyetlen darabbal sem találkoztunk 15 év alatt).

Megfigyeléseink szerint volt egy másik oka is a kudarcnak: bizonyos technológiai hiányosságok miatt a DLT/SDLT meghajtók nagyon melegedtek, és egy bizonyos hőfok felett megálltak vagy akár meg is hibásodtak, ezért rendkívül komoly hűtési rendszerrel lehetett csak biztonságosan üzemeltetni őket.

Jaguar: az IBM szabványa, 3592-es termékcsalád néven is ismert. A technológia különlegessége a különböző Jaguár generációk közti nagyobb átjárhatóság, mint akár a piacvezető LTO esetén illetve az beépített kódolás, ezen kívül az újabb generációk – az LTO-hoz hasonlóan – partícionálhatóak.

2003-ban az első generáció 300GB natív és maximális 900GB-os tömörített kapacitás mellett 40MB/s átvitellel bírt. A jelenlegi forgalomban főleg a 3592-E08 kódjelű, 10TB/30TB, 360MB/s-es, és a 3592-60F kódjelű 20TB/60TB-os, 400MB/s-os.

A fejlesztés tovább folyik, a tervek közt szerepel egy 40TB/120TB, 1000MB/s-es generáció kifejlesztése. Bár kevésbé elterjedt, mint az LTO, technológiáját illetően abszolút versenyképes vele.

LTO: a piacvezető szalagos szabvány egy közös fejlesztés az LTO Consortium égisze alatt, amelyet a HPE, az IBM és a Quantum finanszíroz. A Jaguarhoz képest kisebb a kompatibilitás az egyes generációk között, cserében valamivel kedvezőbb az ára a technológiának. Az enkriptálhatóság és a partícionálhatóság az LTO szabvány esetében is megoldott.

2000-ban került piacra az 1. generáció, az LTO-1 100GB/200GB kapacitással és 20MB/s átvitellel. Jelenleg főleg az LTO-6 (2.5TB/6.25TB, 160MB/s) az LTO-7 (6TB/15TB, 300MB/s) és az LTO-8 (12TB/30TB, 360MB/s) keresett a piacon.

A fejlesztési terv az LTO-9-től az LTO-12-ig terjed. Előbbit az idei év második felére várjuk 24TB/60TB, 700MB/s paraméterekkel. Az LTO-12 tervezett kapacitása 192TB/480TB, az átviteli sebesség még nem ismert.

 

A szalagos adattárolás mellett számtalan előny szól, ezek egy részét már érintettük egy előző cikkben. Rendkvül érdekes aspektus, hogy a jelenleg legismertebb és legelterjedtebb adattárolási forma, a merevlemezes tárolás olyan technológiai fejlesztési akadályokba ütközik, amellyel a szalagos megoldások egyelőre nem szembesülnek. Ez a problematika azzal kapcsolatos, hogy a tipikus merevlemez formátumok: a 3,5" és a 2,5"-es méret behatárolja, hogy egy merevlemez egységben maximálisan hány tányér fér el. A jelenlegi mágneslemezes technológiának van egy határértéke, mégpedig az adatsűrűség, vagyis hogy egységnyi merevlemez felületen mekkora adatmennyiség tárolható úgy, hogy az bármikor visszaolvasható legyen. Pont emiatt a korlát miatt a hagyományos merevlemezes technológia fejlődési dinamikája pillanatnyilag elmarad a szalagos rendszerekétől, ahol az adatsűrűség növelése egyelőre nem jelent különösebb problémát: a szalag hosszának növelésével, és vastagságának csökkentésével drasztikusan növelhető az egy kazettára írható adatok mennyisége.

 

Összességében megállapítható, hogy számos indoka van, amiért a mágnesszalagos adattárolás az adatközpontok tárolási eszköztárának még hosszú ideig meghatározó eleme lesz.


Nyomtatás